Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amikor először hallottam meg, hogy milyen megtiszteltetésben részesültem, nem tudtam megszólalni.

 Szakály Matyi bácsi szavai csendültek meg a fülemben, amelyeket akkor mondott, amikor Budaörs díszpolgára lett: " Miért én, hiszen csak a munkámat végeztem?! " S Arany János, Epilógus című versének sorai jutottak eszembe:

"Az életet, ím, megjártam; Nem azt adott, amit vártam: Néha többet, Kérve, kellve, kevesebbet. Ada címet, bár nem kértem, S több a hír-név, mint az érdem: Nagyra vágyva, Bételt volna keblem vágya. Kik hiúnak és kevélynek - Tudom, boldognak is vélnek: S boldogságot Irigy nélkül még ki látott?

Bárha engem titkos métely Fölemészt: az örök kétely; S pályám bére Égető, mint Nessus vére Mily temérdek munka várt még!... Mily kevés, amit beválték Félbe’-szerbe’, S hány reményem hagyott cserbe’!..."

Köszönöm mindenkinek, aki rám gondolt, s engem talált méltónak e megtiszteltetésre! Köszönöm az Istennek, azokat az embereket, akik körülvettek! Köszönöm a családomat, feleségemet gyermekeimet, unokáimat, szüleimet, testvéreimet. Minden sikeres férfi mellett, egy odaadó, gondoskodó, segítőkész, szerető feleség, társ áll! Köszönöm Uram, hogy őt adtad nekem! Köszönöm, az egyházközségnek, iskoláimnak, munkatársaimnak és a Lendvai Károly férfikórusnak! A karnagyoknak, vezetőtársaimnak, minden dalosnak. A kórus éneklés megtanított, hogy egymásra figyeljünk, a karmester intésére. Úgy szólaljunk meg, hogy összhang legyen, ne szóljunk ki .De kevés, ha mi vagyunk felkészülve, kell egy befogadó, megértő közönség is! Csak akkor van siker! Köszönöm a barátaimat, akiket adtál Uram! Nem véletlen, hogy velük találkoztam.

Prohászka Ottokár írja egyik versében" Gondolod, kerül életed útjába egyetlen gátló kő is hiába? Jóságos kéz utadba azért tette, hogy te megállj mellette. Kérdezd meg Istened milyen üzenetet küld azzal neked" Barátaim is tanítottak és feladatot adtak. Megtanítottak az Isten szeretetére, s elkötelezettnek lenni a munka, haza, a szülőhely, az ember, a  nyelv és zene iránt. Ne várd el egy idegentől, egy külfölditől, hogy hazánkról nyelvünkről, zenénkről beszéljen, azt neked kell bemutatnod! Az Add tovább című versben van" Ha van valamid, találsz egy jó könyvet, egy szép gondolatot, látsz egy szép tájat, ne tartsd meg magadnak, hanem Add tovább!

Tisztelt hölgyeim és uraim, legyen időnk a másik embert meghallgatni és a kapott szépet tovább adni! Isten az embereken keresztül ér el téged, általuk halljuk meg az Isten szavát, tanítását, és feladatunkat. Így terjed, és terjedjen az öröm hír is.

Köszönöm!