Kedves Olvasó!

2011.08.14 -én, Volt Egyszer Egy Művésztelep címmel nyílt kiállítás a Törökbálinti falumúzeumban. A kiállításon azok a művészek készítettek kiállítási tárgyakat, akik a hosszú évekre visszatekintő művésztelep állandó vendégei voltak. Az idén ugyanis az önkormányzat nem tudta támogatni a rendezvényt, forrás hiány miatt. A forrás tudjuk, hogy hová tűnt, egyszerűen elvették tőlünk. A művésztelep 11 éven keresztül minden nyáron megrendezésre került, ahová rendszeresen külföldi művészeket is vendégül láttak.

Ez a kiállítás a fájdalmas elmúlást volt hivatott reprezentálni, ezért a kiállított tárgyakban is az elmúlás, a valaminek a véget érését jelenítették meg a művészek. Ennek a ténynek, különböző művészi nézőpontból való formáját láthattuk, illetve csak a megnyitó pillanatában láthattuk, mert volt olyan mű, aminek már csak a maradványai maradtak meg a megnyitó végére. Ilyen volt az égetetlen agyag pálcikákból épített torony, amelyet egy vizes tálon állítottak fel, és a kiállítás kezdetekor vizet öntött alá a készítője, ezzel megpecsételve az építmény sorsát.

Az agyag rudacskák rögtön szinte olvadni kezdtek és így süllyedt az építmény percről percre alá, míg végül egyensúlyát vesztve összedőlt. De ugyan így említhetem Kele Antalnak a térben elhelyezett vizes vödrét, amelyből a művész kellékei hullottak alá, amikor is a vödör alja megnyílt, jelképezve a művész tehetetlenségét, a szerszámainak szükségtelenségét. Volt aki plakátot tervezett, ami nem az eseményt hirdette, hanem annak végét.

Megnyitó beszédet Orbán Gyula Írótól videó bejátszáson keresztül kísérhettük figyelemmel, aki erre az alkalomra megírt írását olvasta fel. A megnyitó hangulatát megadta a művésztelep elmaradásának ténye. Mindenki emlékszik, hogy a Törökbálinti civil szervezetek támogatását is rendesen meg kellett kurtítani a településünket ért hatalmas helyi iparűzési adó elvonás miatt. Ez a település minden részén érezteti hatását, ha nem az idén akkor jövőre biztosan.

Résztvevő művészek voltak:

/ Hopka László /