Most, halálom napjaiban még egyszer összegyűjtöm amit a földön kaptam, barátságot, szerelmet, hűséget örömet, szeretetet, ragaszkodást szépséget, tisztaságot, jóságot önfeláldozást

és egy utolsó lendülettel fölmutatom az égnek.

Kedves Bálint!

Rónay György sorai jutottak eszembe, amikor halálhíredet kaptam. Most, amikor még egyszer összegyűltünk, hogy istenhozzádot mondjunk Neked, torkunkat két marokra fogja a bánat.

Ez a vereség utáni pillanat csöndje, de ez a győzelem utáni számvetés és feladatok előtti erőgyűjtés csöndje is.

Mert minden emberi veszteség vereség is, a magunk veresége, a magunk gyötrelme: mit kellet volna érted, véled másképpen, jobban tenni.

De mert veszteség, mert a cselekvő ember erőtere, a Te helyed üres marad, mert hiányozni fogsz, és mert teljes életet éltél, ezért ez a hiány egyben a Te győzelmed is.

Kölcsey igazával: "Ki tetteiben megemlegetik, az halhatatlan lesz."

Bálint!

Búcsúzni, a viszontlátás reményével köszönetet mondani, elköszönni, azt: igen de eltemetni Téged nem tudlak.

Amikor most megállunk földi porhüvelyed előtt, búcsút veszünk Tőled, talán azt kérdezhetné valaki:

vajon hová, hová tűnik el, amit életedben összegyűjtöttél?

Hová tűnik el jóságod, szorgalmad, tudásod?

Mi lesz befejezetlen feladataiddal? Mi lesz mind azzal, amit összegyűjtöttél, örökségül hagytál ránk? Mindent odaadtál nekünk, családtagjaidnak, rokonaidnak.

Bálint!

Ezeket most mi visszük tovább, hiszen mi magunk is ebből épültünk fel. A Te türelmedből, gondolataidból, küzdelmeidből, amelyekről Te nem is gondoltad, hogy nekünk adod, de az évek alatt hozzánk nőttek, részünké lettek.

Részünké lett a Te példamutató képviselői magatartásod. Az, ahogyan választópolgáraiddal napi kapcsolatot tartottál.

Részünké lett gyűjtő munkád, amellyel emléket kívántál állítani hajdani élt törökbálinti polgároknak: sváboknak, zsidóknak, magyaroknak, mindanyiunknak.

Részünké váltak írásaid, évtizedek termése, amellyel talán néha megcsipkedtél másokat, de még többször mutattad meg a helyes utat. Tanítottál küzdeni minket.

Sosem fogom elfelejteni, egyszer azt mondtad:

"Légy elégedett azzal, amid van, de sose elégedj meg azzal ami vagy!"

Bálint! Te ennek az igazságát életeddel igazoltad.

Márai Sándor egy gondolatával búcsúzom Tőled:

Te Bálint, így éltél és így szolgáltál!

Szolgáltad az embereket és és szolgáltad az igazságot.

Hálát adunk ezért a Teremtő és az örök életben Megtartó Istennek, Hálát, hogy nekünk adott Téged, Hálát, hogy köztünk voltál, hogy jó példát mutattál nekünk.

Törökbálint Város nevében a viszontlátás reményével, életműved jelenvalóságának tudatában búcsúzom, köszönök el Tőled, kedves Bálint: