Kedves Olvasó!

2010 május 20-23 között testvérvárosunkban, Székelyudvarhelyen járt hivatalos látogatáson Törökbálint delegációja. A  négy fős delegációt Buntha Levente, Székelyudvarhely polgármestere hívta meg. A látogatás aprópólyát a Városi napok rendezvénysorozat adta, amelyre meghívták a testvértelepüléseket, (Dunaszerdahely, Szabadka, Tihany, Vác, Keszthely, Békéscsaba, Törökbálint). A delegáció tagjai voltak Palkóné Szabó Gabriella, Rothauszky Györgyné, Hámoriné Olár Mária és Megyaszainé Mammel Magdaléna.  A delegációval sofőrként utaztam én is, és a  lehetőséget kihasználva a programok eseményeit fotóimon örökítettem meg.  A delegációval 20-án reggel 8.30 kor indultunk Törökbálintról.  Az út, amely még ekkor előttünk állt kb. 750 km volt.  Őszintén megvallva sokkal rosszabb útviszonyokra számítottam, mint amit tapasztaltam, azért volt egy két út szakasz, ahol igen érdekes volt a közlekedés. Székelyudvarhelyre este 10.30 körül érkeztünk.  A szállás elfoglalása után, még egy rövid sétát tettünk a városban. 

Másnap reggel hivatalos programokra kísértem el a Törökbálinti delegációt. A Városházán 10 órakor megtekintettük a várost bemutató fotókiállítás, majd a Haáz Rezső múzeumban az állandó kiállítást. Ezt követően át kellet menni az utca másik oldalán található kiállító terembe, ahol megtekintettük a "Mária tisztelete Erdélyben" című egyházművészeti időszaki kiállítást, amely az Erdélyben fennmaradt Mária-szobrokat és képeket mutatja be. A múzeum látogatás után a szobor-park megtekintése következett, az (Emlékezés Parkja).

A nap következő eseménye a Küküllő Szállodában a díszebéd volt, ahol Buntha Levente polgármester úr fogadta a delegációkat. Az ebéd előtti beszédében röviden tájékoztatta a vendégeket a város helyzetéről, jövőbeni terveikről. Az ebéd után a delegációk átadták ajándékaikat, és köszönetüket fejezték ki a polgármester úrnak a meghívásért és a szíves vendéglátásért. A delegációnk délutáni szabad program keretében néhány környékbeli nevezetességet keresett fel. Először Énlaka következett, ahol megtekintettük az unitárius templomot és a falut. A XV. századi templom mennyezetén fa kazettán rovásírásos szöveg olvasható: "Egy az Isten". A falu régi lakóházai még ma is őrzik a hagyományos székely falu jellegzetességeit. Énlakát a világörökség részévé nyilvánították.

A következő felkeresett település Körispataka volt, ahol a mesze földön híres Szalmakalap-múzeumot látogattuk meg. A múzeumban megszámlálhatatlan fajta szalmakalap tekinthető meg, amelyet Erdély különböző részein használtak, és használnak még ma is. A múzeum udvarán egyedül álló módon lehetőség van a látogatóknak a településük nevével ellátott tábla kihelyezésére. Így az udvar egy tábla erdővé vált, ahol megtalálható a Törökbálint felé mutató tábla is, nem is egy, hanem mindjárt kettő is. A Zimándy Iskola és a Vasútutcai Egyesület jóvoltából. A szállodához visszafelé vezető úton érintettük a valamikori Bözödújfalut, az elárasztott falut. A falu katolikus templomának megrogyott tornyát még lehet látni, de már nem sokáig. A tározó mellett emléktábla hirdeti azoknak a családoknak a nevét, akiknek a múltjukat végleg eltörölték, amely szörnyű tragédia, miután tudjuk, hogy mi volt az eredeti szándék.

  A vendéglátók úgy szervezték a programot, hogy az egybe essen a Csíksomlyói búcsúval. Ezért másnap reggel a delegációk autóbusszal csíkszeredára utaztak, és a vasútállomásról gyalog indultak Csíksomlyóra, (kb. 6 km) hogy részt vegyenek a zarándoklaton. Az Udvarhelyi keresztaljával vonultunk három és fél órán keresztül, fel a Kissomlyó és a Nagysomlyó találkozásánál megépített szabadtéri oltárhoz. El nem mondható, hogy mennyi ember hömpölygött az úton és a hegyoldalon egyszerre több irányból, a rengeteg kereszt alatt. Sikerült időben megérkeznünk a mise helyszínére 12.30-ra. A szentmise szónoka fr. Böjte Csaba volt. A szentmise után a tömeg elénekelte a magyar és a székely Himnuszt, amely leírhatatlan élmény ilyen hatalmas tömeg énekével. Becslések szerint a résztvevők száma közel 800.000 ezer ember volt. A zarándokok között volt olyan csoport, akik hazánkból gyalog indultak, és 40 nap alatt tették meg az utat. Mise után elindultunk visszafelé, ami az időközben lehullott eső miatt sokkal körülményesebb volt, idő közben találkoztunk Törökbálinti ismerősökkel is, akik más csoportokkal érkeztek. Szállásunkra visszaérve közös vacsorán vettünk részt a delegációk tagjaival és a hivatal két munkatársával. Vasárnap reggel vissza indultunk Törökbálintra. Összegzés képen elmondhatom, hogy nagyon szép város Székelyudvarhely. Erdélynek egy kicsi részét láttuk, de az is lenyűgöző volt. Sok szép élménnyel lettünk gazdagabbak. Az eseményeken készült fotók az albumban tekinthetők meg. 

/ Hopka László /