„Itt van az ősz, itt van újra” – hangzik fel fülemben az ismert Petőfi idézet, miközben arról ábrándozom, milyen hamar eltelt a hosszú, de forrónak igazán nem mondható nyár. Szomorúságra nincs okom, hiszen a gyerekekkel a táborban így is tartalmasan telik az idő. Sok játék, sportolás és verseny gazdagítja a programot. A kicsik általában rengeteg tudásvággyal érkeznek, nyitottak mindenre. Ha olyan dologgal találkoznak, ami ismerős számukra, de mégsem tudják pontosan beazonosítani miről is van szó, akkor még inkább, szinte követelik a magyarázatot. Tehát, bátran hozom elő új „fegyveremet” és máris tömött sorokban tágra nyitott figyelő szempárok lesznek rám kíváncsiak. Most nem úszóedzés következik! Az már lezajlott délelőtt.

Most két hosszú, hegyes tárgyat veszek jobb és bal kezembe, majd lassan, de biztosan, határozottan indulok előre. A gyerekek is ezt teszik. Aztán felgyorsítjuk lépteinket, s máris a hegytetőn élvezhetjük a panorámát. Az északi gyaloglás vagy gyorsséta elnevezésű nordic-walkingtól lihegve és megizzadva érkezünk fel. Testünk minden porcikája bizseregni látszik eme csodálatos mozgássorozat közepette, s szinte kéri, hogy még tovább és tovább. Megyünk is, nem sokat pihenünk, hiszen az éhes kis gyomrokat várják az ebédlőben.

Majd utána újra felszereljük magunkra „szerszámainkat” és indulunk vissza az uszodába. Észre sem vesszük, 8-10 kilométert hagyunk magunk mögött. Ez egy szűk délelőttre ugye nem mondható kevés adagnak? Az élettani hatásairól nem is beszélve! Legyen az akár 4 éves gyerek vagy felnőtt, hamar rájön, milyen élmény csapatban friss levegőn tölteni a szabadidőt. A számítógép, mint időrabló kommunikációs eszköz most feledésbe merül. Hála a jó hangulatú kirándulásnak, egymás között osszuk meg a tapasztalatokat. Persze az érzelmek vegyesek, de a többség, aki igazán ráérez erre a mozgásra, nem bánja meg. Nekem pedig még sokat kell tennem annak érdekében, hogy magukénak érezzék, milyen fontos lehet ez számukra egész életük folyamán.

„S hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét” – folytatom ismét magamban az idézetet. Hiszen közben már becsengettek, elkezdődött az új tanév. A gyerekek az iskolapadba ülnek és az ablakból figyelik a lecsendesedő őszi hangulatot. Gólyák repülnek el fejünk felett, melegebb tájakon keresnek fészekrakási lehetőséget. Mi felnőttek maradunk és nem unatkozunk, hiszen eljött a szüretelési időszak. Egy jó borkóstoló mellett pihenjük ki a fáradalmakat. Nyári kis társaságomat most idősebb csapattársakra cserélem. Ők közben szorgalmasan gyorsgyalogoltak a törökbálinti dombokon.

Emlékeznek még februári írásomra? Egy alakuló közösség és a szakszerű mozgássorozat elsajátításának ideje volt. Éppen egy éve kezdődött minden, amikor ezzel a könnyűnek látszó, de nem túl könnyen elsajátítható sportággal ismerkedtem meg. Igen! Még mindig a nordic-walkingról beszélek. November van és ahogyan a hónapok száma egyre nő, valahogy vele együtt szaporodik a létszámunk is. Úgy tűnik már egy megállíthatatlan folyamat részese vagyok. Egy mozgalom elindult, egyre többen figyelnek fel kitartó sporttevékenységünkre. Öröm ráadásul, hogy nem csak törökbálintiak csatlakozására lehet számítani, s mindezt tetézi a dologhoz való ragaszkodás és ügybuzgóság azáltal, hogy közben edzők és oktatók nőnek ki közülünk. Mire jó ez az egész? Ha ki akarsz lépni a hétköznapokból, ha szeretnéd leküzdeni a napi szinten jelentkező stresszt, csak madárcsicsergésre és kis csendre vágysz, itt a helyed. Ha csak fogyni szeretnél és unod már a drága lehetőségeket vagy akár meglévő állóképességedet szeretnéd javítani, gyere velünk! Tudod, nem kell egyéb, mint egy elhatározás. Ha még nem próbáltad, legalább egyszer el kell jönnöd. Olyan mint a jó bor, nem fogod tudni abbahagyni. Ha megízleled, kívánni fogod a következő adagot. Ahogy a bor ízének gerincét a muskotály aromája adja meg, úgy a nordic szeretetét a felismerés és lelki felüdülés, hogy egy közösséghez tartozol, barátokra, segítőtársakra találhatsz. Állj fel hát az asztaltól és borkóstoló után próbáld ki most a boTkostolót!

/ Owolabi Gabriella /