2009. február 9-én búcsúztatták Marton Gézát.  2002-2006 között a Törökbálinti képviselő testület tagja, az Erdélyi Magyarok Törökbálinti Egyesület alapítója. Törökbálint Város képviselő testülete Marton Gézát rendkívüli ülésen saját halottjának nyilvánította. A búcsúztatón rengetegen voltak jelen. Elbúcsúzni jöttek a családtagok, barátok, ismerősök határon innen és a szülőföldjéről. A közvetlen családtagok, a  Lendvai Károly Férfikórus és a Munkácsi Mihály Nyugdíjasklub tagjainak sorfala között búcsúzott mindenki, aki ismerte Marton Gézát.

Csuka Attila alpolgármester búcsúztatója. 

Ha majdan átfutottam
Göröngyös utamat,
S hová fáradtan érek,
A sír nyugalmat ad:

Márvány-szobor helyébe,
Ha fennmarad nevem,
Eszméim győzedelme
Legyen emlékjelem.

Tisztelt Gyászoló Család!

Tisztelt Búcsúzók!

Nem volt olyan régen, hogy itt álltunk, ezen a helyen és Dr. Mátyássy Szabolcs képviselő társunkat búcsúztattuk, s lám az idő csak isteni bölcsességgel érthető folyama újabb társunkat, - Marton Géza képviselő urat- sodorta magával.

Miként közelíthető meg egy élet, és éppen az ő élete, vagy csak utolsó évei a teljesség nélkül, különösen ilyen rövid idő alatt, ami a távozása óta eltelt?  Hiszen még tart a döbbenet és az itt maradtak még érzik a kérdést, a megfoghatatlant!

Életerejét látva és terveit hallva, ki figyelt arra, hogy éppen hagyakoz?

Úgy vélem szerencsések, akik ismerték, akik tanulhattak tőle. Tanulhattak Tőle emberséget, kitartást, türelmet. Jó magam a szerencsések közé tartozom, hiszen négy évet tölthettem vele Törökbálint képviselő testületében. Emlékszem, hányszor ültünk a konyhájában és vitatkoztunk, az éppen aktuális kérdésekről, próbálva meggyőzni egymást igazunkról. Sokat vitatkoztunk, de a viták ellenére haragot soha nem táplált és nem tartott. Ajtaja mindig nyitva állt, és szeretettel fogadott. Emlékszem velem kapcsolatos jóslatára, és a jóslat mellé tett intelmekre is.

Géza! Intelmeidet megfogadom, és a szerint igyekszem feladatomat elvégezni.  

Rendkívül érzékeny ember volt!

Ha megérintette a túlbonyolított világ, rosszindulatot, vagy bármi méltatlanságot tapasztalt, a maga módján tiltakozott ellene. Bárki bármit is gondoljon,  hetekig bánkódott egy-egy elment jó barát miatt , míg napirendre tért az elvesztése fölött. Mert abban az adományban is része volt, hogy igaz barátai voltak és ő igaz barát volt. Képviselőként különösen az idős emberek sorsát kísérte figyelemmel, igyekezett segíteni gondjaikon. Törődött velük. Értette sorsukat, hiszen az élet Őt is megpróbálta, kezének ízületeire súlyos betegséget tapasztva.

Életével és munkájával szolgált. Türelemmel és alázattal szolgálta és jobbította szeretett Törökbálintját és a törökbálintiakat.

Valahol olvastam ezt az idézetet:

„Utunk maga is teremtés, hisz Istenünknek partnerei vagyunk, teremtve teremtődünk, szülve születünk, életet adva élünk, világunkat kibontakoztatva önmagunkat bontakoztatjuk ki az örök életre.” Nos, Géza életével, munkájával valóban megtett minden azért, hogy az örök életre méltón felkészüljön.

Képviselői munkája mellett sem feledkezett meg arról honnan indult, és hová érkezett. Erdélyi származását büszkén megélve mindent megtett azért, hogy az anyaországiak ne feledkezzenek meg a határon kívül rekedtekről, és hogy az emberi kapcsolatok eltéphetetlen kötelékét a magyarság, a magyarok között szorosabbra fűzze.

Alapító tagja, motorja volt az Erdélyi Magyarok Törökbálinti Egyesületének. Az Ő munkája nyomán is teremtődött számítógép terem Kadicsfalván, és kaptak magyar tankönyveket, mesekönyveket erdélyi gyermekek. Ugyanakkor Erdély emlékét a mindennapjaink részévé tette azzal, hogy az egyesülettel felállította a székely kaput a Szérűskertben.

Amikor e pár sort papírra vetettem Ő már messze járt. Biztosan mosolyogva, mint mindig, optimistán elbűvölve az angyalokat, akik magukhoz szólították.

A döbbenet és a hitetlenkedés legyőzése után Törökbálint Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a család beleegyezésével a következő döntést hozta:

Törökbálint Város Önkormányzatának Képviselő-testülete néhai Marton Gézát az Önkormányzat saját halottjának nyilvánítja és a temetéssel kapcsolatos összes költséget a 2009. évi költségvetés terhére vállalja.

Tisztelt Gyászoló Család!

Tisztelt Búcsúzók!

Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című versének sorai mondják ki helyettünk a kimondhatatlant:

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt a kincstár.

Kedves Géza!

Szűk emberi porhüvelyünkből csak ez az erőtlen viszonzás, mely elismeri érdemed, s melyet, érted és családodért megtehettünk, megköszönve önzetlen szolgálatodat Törökbálintért és az itt élő emberekért.

Törökbálint Város Önkormányzata nevében, az utánad jövők nevében, búcsúzom Tőled.

Isten vezessen utadon!

Foto: Hopka László