A Csupaszív kétnyelvű óvoda
minden évben Márton napján hagyományos felvonulást szervez a Szérűskert
körül. Az idén ez volt a 14. Ezt a kis sétát, ami csaknem 1000 méter
hatalmas érdeklődés kísér minden évben és több százan látogatnak ki az
eseményre. Az óvodában a gyerekek már napokkal az esemény előtt saját
gyártású lámpást készítenek és ezzel vonulnak fel. Az izgalom láthatóan nagy
az ovisok között, ami nem is csoda hiszen ilyenkor egy pici tüzet tarthatnak
kordában a felvonulás ideje alatt a lámpásukban. Emlékeim szerint igencsak
futurisztikus élmény volt annak idején a tűzzel kapcsolatba kerülni, még ha
csak egy pici lámpás erejéig is.
A felvonulás
híre már átlépte Törökbálint határait, immár más településről is érkeznek
résztvevők. A menet elvonulása után a falugazda csoport munkatársai
elvégzik az utolsó simításokat a felállított hatalmas farakáson, amit hamar
meg is gyújtanak. A tábortűz mellett zenél a
Grossturwaller Musikanten zenekar. Így érkeznek meg a menet résztvevői
hatalmas sikongatások közepette
A felvonulók miután lerótták
útjukat a hatalmas fényt és meleget árasztó tábor tűz köré gyülekeznek és
csillogó szemekkel csodálják a nagy tüzet. Az igazat megvallva magamat is a
csodálók közé sorolom, hiszen nem minden nap nyílik lehetőség ekkora tűz
közelébe kerülni. Az óvodások most is nagy örömmel és áhítattal nézték a
tábortüzet. Az égő farakás mikor egyensúlyát veszítette és eldőlt, a
gyerekek ezt hatalmas üdvrivalgással nyugtázták. E közben az óvoda dolgozói megkezdték a zsíros kenyér, a tea és
a forralt bor osztását a sátraknál. A fene tudja, hogy miért, de ez az
egyszerű étel olyan jól esik ilyenkor. Talán azért, mert tele van
szeretettel.
