Az ősz beköszöntét nem csak az iskola kezdete, illetve a falevelek elsárgulása jelzi. Van még egy biztos jele az ősznek, mégpedig az hogy, a borospincék hirtelen életre kelnek. Megkezdődik a szüret és a borászok a jó bor reményében a szőlőprés által kipréselt nedűt a jó öreg hordókba töltik, hogy a kiforrás után a következő szüretig a jókedvüket el ne veszítsék, és ehhez meg legyen a kellő mennyiségű bor. Törökbálinton a pincesoron, ahol már igen kevés boros pince működik, ide hívott meg must kóstolóra Szabó Tibor és Balázs Tibor barátaim. Akik hobbiból kezdtek borászkodni. A pincének amit most használnak a "Tiborok" nevet adták. Ez a pince szinte szentély, a hangulatát nem lehet szavakba önteni, a falait régi szerszámok, emlékek díszítik ahogy a nagykönyvben meg van írva. A présből előcsillanó szőlőlé nagyon finom volt. Természetesen a boros gazdát nem lehet megsérteni azzal, hogy a borát nem kóstolom meg, tehát meg kellett kóstolni. A frissen szerzett élményekkel és képekkel gazdagodva már éppen indulni készültem, amikor Szabó Tibor tovább invitált a szomszéd pincébe, mondván ha igazán szépet akarok látni, akkor ezt meg kell néznem. Átmentünk tehát a másik pincébe ahol Horváth János És Bálint János fogadott minket, rövid bemutatkozás után és egy kis győzködést követően elkészítettem a fotókat a pincéről. Horváth Jánost azt hiszem nem kell bemutatnom, hiszen a pincéjét ahol még a nagypapája is préselte a szőlőt, igen sok oklevél, érem és régi fénykép díszíti és bizonyítja , hogy nem most kezdte a szakmát. ( anno az Annabálon volt már szerencsém a borait megkóstolni ). Ez a pince tulajdonképpen akár pincemúzeum is lehetne annyi régi szerszám és kellék díszíti a falakat. A borkóstolás természetesen itt sem maradhatott el.
Szavak helyett beszéljenek a fényképek. / Hopka László /
